A hakama (袴) egy hagyományos japán öltözék. Eredetileg a kimono fölött hordták a társadalom legmagasabb osztályú férfiai. A tudósok vitatkoznak arról, hogy a hakama eredete a korai Heian korszakba (794-1185) megy vissza, amikor a nők a császári udvarban viseltek szoknyanadrágot, ami a kimono alatt volt egy alap réteg: ezt nagyon hasonló módon kötötték meg, mint a mai hakamát. Később ugyanebben a korszakban a férfiak elkezdtek kariginu-t és suikan-t viselni, melyeknek egy szoknyaszerű alsóruha is része. A Kamakura periódus (1185-1332) kezdetétől a lovagló harcos férfiak általában hakamát viseltek. Attól kezdve a hakama elterjedt a társadalom magasabb osztályaiban is: változó volt az alakja, stílusa, színe és anyaga. A különböző típusú hakamákon lévő redők aktuális száma egészen eltérő volt. Később bármely osztályú emberek viseltek hakamát: az alacsonyabb rangú katonák: a gyalogosok, - akik momohiki-t viseltek （股引, hosszú gatya), - az átlagemberek, a tudósok, még a kereskedők is. A földeken dolgozó emberek egy szűkebb formáját viselték a hakmának, az un. nobakama-t (襠有袴, mező/föld/terep hakama).
Ahogy Japánt egyre jobban áthatotta a nyugati kultúra a hakama viselése a formális alkalmakra szorult vissza, (mint például az esküvők), csak a sinto papok és a harcművészetet gyakorlók számára maradt a mindennapi viselet része.
A hakama mint a rang jelzése
A legtöbb ko-budo-ban (古武道, hagyományos harcművészet, amit Japán feudális korszakában hoztak létre 1192 és 1867 között), úgy mint a gendai-budo-ban (現代武道, modern harcművészet), - mint az iaido, kyudo, és naginatado - mindenki viselt hakamát az első edzéstől kezdve, és ez így van ma is. Tekintve a tényt, hogy ezekben a harcművészetben nem viselnek dogit [a gi alsó részét] a hakama alatt, elképzelhetetlen lenne hakama nélkül megérkezni a dojo-ba. Számos első kézből származó beszámoló informál arról, hogy a második világháború előtt a hakama viselés kötelező volt minden tanítványnak a daito-ryu-ban és az aikidóban (a két harcművészet nem volt távol egymástól abban az időben).
A második világháború utáni szigorúság következtében úgy tűnik néhány iskola úgy döntött könnyít a nincstelen tanítványok terhén, azzal hogy nem kellett hakamát vásárolniuk a gyakorlás első éveiben. Az idő múlásával ez a kedvezményezés szokássá, majd szabállyá vált. Majd eljutott arra a pontra amikor a hakama viselése a "nem kötelező shodanná válás előtt"-ről [shodan = 1 danos] "csak shodanná válást követően szabad viselni"-re változott. Érdekes módon néhány iskola, mint a yoshinkan, a hakamaviselést a yondanhoz [4. danhoz] kötötte, pár ju-jutsu iskolában, mint a judóban, a hakamát csak a kata- és a fegyvergyakorlatok alatt kellett viselni, míg a pusztakezes- és talajgyakorlatoknál tilos volt.
Az idő múlásával érthetővé vált, hogy a hakama viselését ösztönösen a ranghoz kötik. A dan rangot 1883-ban találta ki Kano Jigoro (1860–1938), ezt követően átvették más harcművészetek, mint a daito-ryu, aikido, Iaido és még sok más. Ebben az időben köthették össze a rangot a hakamaviseléssel. Függetlenül a történelemtől, vannak olyan daito-ryu-t és aiki-jujuts-t űzők, akik maguk döntöttek a hakama viselésről. Történelmi szempontból a hakama viselés valóban a magasabb szintű szamurájok jelzése volt, így néhányan figyelembe veszik a különbséget a hakamát viselők és nem viselők között, és visszatérnek a hagyományokhoz. Egy mélyebb értelmezés szerint a shodan (初段) szint jelentése valójában "a fokozat kezdete". Ha egy tanítvány leteszi a shodan vizsgát akkor kezdi el igazán a daito-ryu tanulását.
A hakama viselése annak vált jelévé, hogy valaki véglegesen beilleszkedett egy iskolába és elindult az aiki útján. A hakama a yudansa számára inkább felelősséget és egy csoporthoz való tartozást jelent, mint megkülönböztetést.
A hakama formája és színe
Nyilvánvaló gyakorlati okokból a harcművészetekben főleg az umanorit (馬乗り, lovagló hakamát) viselik, ami elválasztja a lábakat, bár a nobakamát is preferálják néhány ko-ryu-ban (古流, hagyományos iskolában), valószínűleg a gyakorlati előnyök miatt szűkebbek a lábszárak. Néhány kyudo (modern) iskolában a nők osztatlan andon bakamát (行灯袴, lanternás(lámpás) hakamát) viselnek.
A Takumakai (Takeda Sokaku Sensei tanításain alapuló iskola) kézikönyvben nincs meghatározva a hakama szabása, de úgy tűnik az umanorit széles körben használják, úgy mint sok más ko-ryu-ban. A Takumakai kéziköny viszont elmondja, hogy a shodan (1. dan) és a fölötti szintűek kék színű hakamát viselnek, míg a shihan (師範, iskolán belüli rangidős oktatók), kyoju dairi (教授代理, oktatók) és shibucho (ágazati vezetők) feketét. Ez sajátossága több ko-ryu iskolának, de vannak ahol lazábbak a szín és fazon elgondolások. Például a Toda-ha Buko-ryu-ban az umanori stílusú hakama a szabályos, elfogadott színek a kék, fekete és fehér, míg számos más ko-ryu-ban, beleértve Kuroda Sensei Shinbukan-ját, bármilyen színű és stílusú hakama elfogadott. Nakayama Hakudo, a Muso Shinden Ryu alapítója azt mondta, hogy a tanítványainak fehér hakamát szükséges viselniük, mert könnyebben észre lehet venni a piszkot azokon a tanítványokon, akik elhanyagolják a mosást. A történelmi elbeszélések alapján azt feltételezzük, hogy a kék szín elterjedtebb volt mint a fekete. Az aizome nevű japán indigó színű festéket használták sok hagyományos öltözet festésére, beleértve a hakamát, a fekete bizonyára nagyon drága volt és csak a szintetikus festékek és anyagok megjelenésével terjedt el.
Általános értelmezésében a hakama szolgálja a kapcsolatot a külföldi vagy hazai modern gyakorlók, és a hagyományos japán kultúra között. A szertartások összekapcsolódtak a hakamával, ez különösen fontos. A gyakorlat kezdetén az összekapcsolás egy kapuként szolgál, ami segíti a gyakorlót belépni egy helyes gondolkodásmódba a Daito-ryu tanulásához, elzárja a zavart és minden edzés végéig megőrzi ezt a békés állapotot, mielőtt visszatérne az evilági életbe. A hakama viselése sokat elárul a gyakorló gondolkodásáról, a nagy önbecsülésű budokának nagy gondot kellene fordítania a megjelenésére és ezzel jó képet festenie saját magáról, a tanáráról és az iskolájáról.
A hakama a nemességtől ered, magában hordozza a méltóság és a felelősség érzését. Amíg valaki hakamát visel nem halad de még csak nem is áll ugyanazon az úton, mint hakama nélkül, ezt úgy hívják, hogy hakama sabaki. A szövet áramlása ösztönzi a mozgás áramlását; ez egy érdekes párhuzam a ki ideális áramlása és az öltözék között. Egyes helyeken az oktatók rendre utasítják azokat a tanítványokat, akiknek edzés után koszos lett a hakamájuk, mert ez azt jelenti, hogy a mozgásuk nem helyes.
A hakama redőinek jelentése
Számos harcművészet egyetért egy közös értelmezéssel, mely szerint a hakama redői a harcos erkölcsi értékrendjét reprezentálják.
Ez az értékrendszer valószínűleg a kínai konfucianizmus bevezetésének melléktermékeként hatotta át a japán harcos társadalmat. Az értékrend öt legfőbb erényt fogalmaz meg a társadalom alapjának:
- Jen: empátia
- I: illem
- Li: szertartások és viseletek betartása
- Chih: éleselméjűség, bölcsesség
- Hsin: erkölcsi bizalom
Később a híres japán kardforgató Musashi Miyamoto (宮本 武蔵, 1584-1645) adoptálta ezeket és írt róluk a Book of Five Rings [Az öt gyűrű könyve] című könyvében (Go Rin No Sho):
- Jin: jóindulat;
- Gi: igazság;
- Rei: előzékenység;
- Chi: bölcsesség;
- Shin: hit.
Ettől kezdve ez az értékrend széles körben elterjedt a harcos osztályban a Tokugawa korszakban (徳川幕府 1600-1868) egészen a Meiji restaurációig. Bár ennek az értékrendnek a jelentősége a harcos osztály eltűnésével csökkent. A nyugati kultúra növekvő befolyása felélesztette az értékrendet a Meiji korszakban, ez leginkább egy japán tudós, Nitobe Inazō (新渡戸 稲造) Bushido, the Soul of Japan [Bushido, Japán lelke] című könyvéből rajzolódik ki jól. A könyv eredeti nyelve angol: a nyugati hallgatóságnak szól. Azóta úgy tűnik az értékrend áhtatotta a harcművészeti iskolákat, különösen a gendai-budo-t.
Bár a harcos osztály általi konfuciuszi értékrend adoptálása jól dokumentált, nem tiszta, hogy melyik ponttól tulajdonítják a hakama redőinek az erényeket. Néhány tudós vitatja, hogy ez a Meiji korszakhoz köthető. A hakama eredete részben nemesi, részben shinto alapokon nyugszik. Az hogy a konfuciuszi (buddhista) értékrend összekapcsolódott a shinto ruhadarabokkal mutatja a két gondolkozási rendszer közötti egyetértést. Néhány kiváló kortárs oktató alaposan ír a témáról, mint például Saotome Mitsugi, aki a The Principles of Aikido [Az aikido alapelvei] című könyvében a következőképpen fogalmazta meg az erényeket:
- Jin (仁): jóindulat
- Gi (義): becsület és igazság
- Rei (礼): előzékenység és etikett
- Chi (智): bölcsesség, intelligencia
- Shin (信): őszinteség
- Chu (忠): hűség
- Koh (孝): kegyesség
Ezeknek a listáknak számos változatai léteznek, más-más számú erényekkel. Például a kendóban a következő erények szerepelnek, melyet Masataka Inoue írt meg Ken No Koe (A kard hangja) című könyvében:
- Chu (忠): hűség
- Ko (孝): igazság
- Jin (仁): emberség; könyörület
- Gi (義): becsület
- Rei (礼): tisztelet
Több értelmezés van az aikidóban is, például:
Saito Sensei véleménye szerint (amit az About hakama in O Sensei's dojo in the old days [A hakamáról O Sensei dojójában a régi időkben] című írásában fogalmaz meg) hét redő van a hakamán: hátul kettő, elöl öt. Az elöl lévő öt redő aszimmetrikusan oszlik meg: három a jobb, kettő a bal oldalon:
- Yuki: bátorság, hősiesség
- Jin: emberség, jóindulat, jóakarat
- Gi: igazságosság, becsület, tisztesség
- Rei: illem, udvariasság, meghajlás
- Makoto: őszinteség
A hátul lévő két redő jelentése:
Chugi: hűség, odaadás
Meiyo: becsület, hit, bizalom, hírnév, méltóság, preszízs
Egy másik értelmezés szerint: (rajz)
- Jin: Kegyelem
- Gi: Becsület
- Rei: Illem
- Chi: Intelligencia
- Shin: Bizalom
- Makoto: hűség
- Chu-Kou: engedelmesség (szülők iránti tisztelet)