TPL_GK_LANG_MOBILE_MENU

Cikkek

Kisshomaru Ueshiba, a második doshu

Kisshomaru UeshibaAmikor cikkeket, vagy meghatározásokat olvasunk az aikidóról, nyilvánvalóan rengeteg információt találunk az alapítóról, Ueshiba Morihei-ről. Sok tanárunk felnéz erre az emberre, akivel sohasem találkoztak, hogy igazolhatták volna választásukat nem csak technikailag, hanem erkölcsileg is. Amit kevesen tudnak vagy fogadnak el, az az a tény, hogy az aikido, amit gyakorolnak világszerte sokat köszönhet nem csak Moriheinek, hanem a fiának, Kisshomarunak is. Valójában Morihei soha sem tanított senkit rendszeresen (ez a téma megérdemelne egy egész cikket), Kisshomaru feladata volt, hogy biztosítsa az aikido megbecsülését és megértését a nyilvánosság számára. Munkája nélkül valószínű, hogy a többségünk nem ismerné ma az aikidót, és ezt a művészetet, csak egy szűk körben gyakorolnák, vagy eltűnt volna teljesen. Ueshiba Morihei kitelepült Tokióból a második világháború közepén. Kisshomaru egy nagyon kedvezőtlen időszak közepén volt ahhoz, hogy felváltsa zseni apját, akinek a karakterét és választásait távolról sem volt könnyű követni. Szeretnék egy kicsivel többet mesélni az aikido második doshujáról, visszatekinteni a munkára, amit apját követően ellátott. Remélem ezzel megérted, miért tekinthető jogosan ő az aikido igazi apjának Japánban és máshol.

Miért visel a yudansha hakamát?

A hakama (袴) egy hagyományos japán öltözék. Eredetileg a kimono fölött hordták a társadalom legmagasabb osztályú férfiai. A tudósok vitatkoznak arról, hogy a hakama eredete a korai Heian korszakba (794-1185) megy vissza, amikor a nők a császári udvarban viseltek szoknyanadrágot, ami a kimono alatt volt egy alap réteg: ezt nagyon hasonló módon kötötték meg, mint a mai hakamát. Később ugyanebben a korszakban a férfiak elkezdtek kariginu-t és suikan-t viselni, melyeknek egy szoknyaszerű alsóruha is része. A Kamakura periódus (1185-1332) kezdetétől a lovagló harcos férfiak általában hakamát viseltek. Attól kezdve a hakama elterjedt a társadalom magasabb osztályaiban is: változó volt az alakja, stílusa, színe és anyaga. A különböző típusú hakamákon lévő redők aktuális száma egészen eltérő volt. Később bármely osztályú emberek viseltek hakamát: az alacsonyabb rangú katonák: a gyalogosok, - akik momohiki-t viseltek (股引, hosszú gatya), - az átlagemberek, a tudósok, még a kereskedők is. A földeken dolgozó emberek egy szűkebb formáját viselték a hakmának, az un. nobakama-t (襠有袴, mező/föld/terep hakama).
Ahogy Japánt egyre jobban áthatotta a nyugati kultúra a hakama viselése a formális alkalmakra szorult vissza, (mint például az esküvők), csak a sinto papok és a harcművészetet gyakorlók számára maradt a mindennapi viselet része.